Ige:

Olvassunk Igét a zsoltárokból! Zsolt 3,6; 16,8-11; 68,19; 110,1

Folytatjuk a testben megjelent Istenről, azaz J. Kr.-ról a sorozatot, ezen belül a zsoltárokban Róla írt próféciákat. Előző alkalmakon a 22. zsoltárból elsősorban az Ő halála, áldozata állt előttünk. Most az Ő feltámadásáról, mennybe meneteléről és megdicsőüléséről szóló próféciákat olvastunk. Ezek a halálból a dicsőségbe vezető útjáról szólnak. Isten gyermekeinek is ugyanez az útja: halálból a dicsőségbe.

1.) J. Kr. feltámadása

Olv. ismét Zsolt 3,6: Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem. Nyilvánvaló, hogy többről van szó, mint esti lefekvésről, éjszakai alvásról és reggeli felébredésről. Urunk elaludt, amikor meghalt. Testét a halál porába fektették. Zsolt 22:16 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. Azonban harmadnapra feltámadt!

Ugyanez történik a hívő emberekkel is, akik nem érik meg az elragadtatást. Édesapám Bibliáját megörököltem, és abban a Zsolt 3,6-hoz a következőt írta: Lefekszem = betegség. Elalszom = halál. Felébredek = feltámadás. Kérésének megfelelően ez a zsoltárvers van felvésve a sírján lévő kőkeresztre is.

Olv. ismét Zsolt 16,10: Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Péter apostol ezt idézi pünkösdkor. Elmondta, hogy Dávid nem magáról szólt, hanem Krisztusról. Apcs 2:31-32 Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban (= Hádeszben), sem az ő teste rothadást nem látott. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk. Ezekből látjuk, hogy az Úr Jézus lelke a Seolban, a Hádeszben volt a feltámadásig. (Nem a szelleme, mert azt az Atya kezébe tette) A Seolt, Hádeszt pokolnak is fordítják, de az nem azonos a tűzzel és kénkővel égő tóval, ami a második halál. Isten az Úr Jézus lelkét felhozta a Seolból, testét a sírból, visszaadta belé a szellemét, és így támasztotta fel a halálból. Feltámadása után még 40 napon keresztül megjelent a tanítványainak. Erre utal Péter apostol az előbb idézett Igében, hogy a feltámadásának: mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.

2.) Jézus Krisztus mennybe menetele

Olv. ismét Zsolt 16,11b: a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.

Ismét olvasom Zsolt 68,19a: Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél.

A beteljesedésről azt olvassuk Luk 24,50-51: Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. És lőn, hogy míg áldá őket, tőlük elszakadván, felviteték a mennybe. Márk 16,19: Az Úr azért, minekutána szólott vala nekik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. Pontosan úgy történt, ahogyan a prófécia szólt a zsoltárokban: Felment a magasságba, a mennybe, és Isten jobbján ül most is. 1Pét 3:22 Aki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; akinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erők. Ef 1:20b-22a, mikor [Isten] feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is: És mindeneket vetett az Ő lábai alá.

A magával vitt foglyokról a Kol 2,15-ben olvasunk: Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtuk abban. Urunk a kereszten a sötétség birodalmának szellemi hatalmasait legyőzte és lefegyverezte. Mennybemenetelekor diadalmenetben foglyokként vitte őket.

Nagy biztatás ez a mi számukra, hogy ellenségeinket az Úr legyőzte. Hit által miénk is ez a győzelem! Az Úrban bízva ezek már nem árthatnak nekünk! Nekünk az Ő uralma az Atya jobbján a következőt jelenti: Róm 8:34 Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is értünk. János apostol így mondja: 1Ján 2:1 ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. Nagyon értékes bátorítás ez nekünk! A világmindenség hatalmas Ura jobbján ülő J. Kr. szót emel értünk még akkor is, ha vétkezünk!

3.) Jézus Krisztus megdicsőülése

Olv. ismét Zsolt 110,1: Dávidé; zsoltár.; Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. Az Atya, a Mindenható Isten dicsőítette meg a Fiát azzal, hogy mindenek fölé emelte, és minden ellenségét lábai alá veti. Ez is beteljesedett: Fil 2:8b-11 megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annak okáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza neki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Az Úr Jézus Isten jobbján uralkodik. Zsid 2,7b-9a: dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin, Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy neki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy neki minden alávettetett. Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg. Ebből az igeszakaszból két fontos dolgot emelek ki

1. Uralma ma még nem látszik. Hiszen e világ fejedelme még a sátán. Az emberek még Krisztus ellen lázadnak. Még nincs békesség a földön. Bár Neki adatott minden hatalom mennyen és földön, de még sok területen nem gyakorolja a hatalmát. Ez azért van, hogy a sátán lehetőséget kapjon annak a bemutatására, hogy milyen az ő uralma, és az emberek meggyőződhessenek, mit kapnak a sátántól, hogy mi a bűn és az engedetlenség következménye. Zak 4:6 Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én szellememmel! azt mondja a Seregeknek Ura. Az emberekhez szelíden szól az Úr, nyitogatja a szemüket, választhatnak, Kr. uralma és a sátán uralma között.

2. A másik, amit kiemelek: Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg. Miből látjuk ezt? Mi ennek a látható bizonyítéka? Az Úr J. Kr. megdicsőülésének a bizonyítéka a Szt. Szellem kitöltése. Apcs 2:33-36 Annak okáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok. Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.

Hogyan látható a Szt. Sz. által Kr. dicsősége? A hívők esetében világossá teszi, hogy az életüket a megdicsőült Kr. hatalma változtatta meg. Ján 16:14 Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti nektek. De a világ felé is van szava. Mikor a Szt. Sz. eljön, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Az a bűn, hogy nem hisznek Benne. Az igazság, hogy Ő az Atyához ment. Az ítélet pedig, hogy e világ fejedelme, a sátán megítéltetett. (Ján 16:8-11)

4.) Isten gyermekeinek az útja is ez: halálból a dicsőségbe

Először is tudjuk, hogy szellemi halottaknak születtünk, mint minden ember. Az Úr Szava, Igéje keltett életre a Szt. Sz. által, amikor újonnan születtünk. Az új élet bennünk Krisztus élete. Így velünk is ugyanaz történik, ami Urunkkal történt. Mindjárt az elején tudomásunkra hozta az Úr, hogy a megtartásunk, az üdvösség dicsőséget is jelent. 2Tim 2:10 … hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel egyben.

Másodszor látnunk kell, hogy az örök dicsőségbe vezető utunk ugyanolyan, mint J. Kr. útja volt. Halálon, szenvedésen, megvetéseken keresztül vezet.

Milyen halálon keresztül? Hiszen a szellemi halálból már életre keltett minket. A lelkünket, akaratunkat, elképzeléseinket kell halálba adnunk. Ahogyan Urunk is feladta mindezeket, és alávetette magát az Atya akaratának. Nekünk már sokkal könnyebb a helyzetünk, mert ezt az utat Krisztussal együtt járjuk végig. Isten belefoglalt minket Kr.-ba, az Ő halálába, feltámadásába és mennybe-menetelébe is. Róm 6:5 Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk.  Ef 2:5-6 Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, … És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban.

Azonban itt a földön, ahogy Urunknak is, végig kell járnunk a szenvedés útját. Az Ige arról beszél, hogy a dicsőségünk feltétele a szenvedés. Róm 8:17b ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. Ez nem a bűneink vagy oktalanságunk miatt magunknak szerzett szenvedés, hanem az a szenvedés, amibe az engedelmességünk, az Úrhoz való hűségünk miatt kerülünk. Amiatt, hogy a világ gyűlöl, mert látja, hogy nem e világból valók vagyunk. Biztató, hogy Krisztussal együtt mehetünk át az ilyen szenvedéseken!

2Kor 4:17 Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk. Bár a szenvedés itt a földi életünkön végig tarthat, akkor is pillanatnyi az örökkévalósághoz képest. Bár néha nagyon súlyosnak érezhetjük, de akkor is könnyű a mennyben ránk váró dicsőség túláradó mértékéhez képest.

Befejezem:

Jézus Krisztus útja ezen a földön szenvedés, megalázás és a halál útja volt. A miénk se más. Megmondta, hogy e világon nyomorúságtok lészen. Minket is gyűlöl a világ, támad a sátán, ahogyan Őt. De bízzunk Benne! Ahogyan az Ő útja dicsőségbe vezetett a feltámadás és menybemenetel után, úgy a mi utunk is. Minden igaz ember ezt az utat járta: a próféták és az apostolok is. Ne csüggedjünk hát el a szenvedések közt. Zsid 12,2: Nézzünk a hit elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – elszenvedte a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült. Ámen.

Énekeljük el a 384. sz. éneket: Az ügy tiéd, Úr Krisztusunk…